Szabadkáról

Szabadka két nagy folyó, a Duna és a Tisza összefolyásánál fekszik.

Első írásos említése 1391-ben történt Zabatka névalakban. Azóta a neve több mint 200-szor változott. Ezek közül a legjellemzőbbek: Szent-Maria, Maria Theresiopolis, Maria Theresienstadt, Szabadka és Subotica.

1779-ben Szabadka elnyerte a szabad királyi városi rangot mely által a város nagyobb autonómiára és kiváltságokra tett szert és így odavonzotta a vállalkozó szellemű parasztembereket, kézműveseket és Közép-Európa összes vidékéről származó kereskedőket.

A századfordulón Szabadkának volt színháza, gimnáziuma, zeneiskolája, az utcákon villamos energiával működtetett közvilágítás létezett és a városba már 1896-ban megérkezett a villamos.

A 19. század második felében, miután a vasút elkezdett létezni a városban, hirtelen fejlődésnek indult a mezőgazdasági és állattenyésztési termékekkel való kereskedelem míg az iparosítás a 19. század végén indult meg. Az akkori Európa példáját követve utak, közintézmények, bérelhető és magán paloták valamint vallási épületek épülnek. Innen kezdve a várost a szecessziós építőstílus határozza meg. E stílus három legreprezentatívabb épületei közé tartozik a városháza, zsinagóga és a Reichl palota.

Az első világháborút követően Szabadkát az 1920-as trianoni békeszerződés által a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolják mely 1929-ben a Jugoszláv Királyság nevet veszi fel. Innen kezdődik a város modern kori történelme.

subotica

Szabadka egy olyan város, amely Európa ezen részén vezető szerepet tölt be a kultúra területén és ez városunk egy látogatója számára sem kétséges. A kultúra képezi az okát annak, hogy miért tér vissza mindenki szívesen Szabadkára.

Szabadkáról az alábbi oldalakon tudhat meg többet:

Az oldal Szabadka város Utazási Irodájával együttműködve jött létre